Karate

A KARATE TÖRTÉNETE

A karate-do indiai-kínai fejlődéstörténetű, okinawai eredetű pusztakezes harci művészet. Az eredetileg Okinawa-te-nek nevezett (okinawai kéz) pusztakezes módszert később már karate-jutsu (kínai kéz művészete) néven ismerték. Amikor Japánba került, az okinawaiak felháborodására nevét úgy változtatták meg, hogy a "kara" szót más jellel írták le, ami az azonos ejtés ellenére nem kínait, hanem üreset jelentett. A karate-do elnevezés tehát japán, szó szerinti jelentése: üres kéz útja, ahol az út (do) szellemi utat, élet- és gondolkozásmódot jelöl.

A karate szülőföldje, a Ryukyu szigetcsoporthoz tartozó Okinawa szigete Japán és Kína között helyezkedik el, kultúráját és fejlődését a kínai és japán hatások együttesen alakították.

A karate kialakulásának első mozzanata 1349-hez köthető, amikor megtiltották a fegyverviselést a polgári személyeknek. Ezt követően a köznép figyelme a pusztakezes harci rendszerek felé fordult, míg a fegyveres küzdelmi formákat a nemesség ápolta tovább. Elsősorban kínai hatásra ebben az időszakban fejlődött ki egy "te" (kéz) elnevezésű módszer, amely nevéből fakadóan a fegyvertelen küzdelmi elképzeléseket foglalta magába. A későbbiek során gyakran használták az Okinawa-te elnevezést is.

1609-ben Japán katonai megszállás alá helyezte a szigetcsoportot. Betiltották mindenfajta fegyver használatát, és a harci művészetek gyakorlását sem engedélyezték. A tiltás csaknem 300 éven át tartó érvényessége ellenére az Okinawa-te nem veszett el. A fegyveres technikákat az okinawai nemesi kasztban apáról fiúra hagyományozták, míg a köznép soraiban titokban tartott tréningek zajlottak. Miután a fegyverek tiltását szigorúan ellenőrizték, az okinawaiak hétköznapi munkaeszközeiket kezdték fegyverré fejleszteni. Így alakult ki a kobudo, ami a későbbiekben a pusztakezes harci művészet szerves részévé vált.

Okinawa-te

A XX. század elején bekövetkezett a konszolidáció: engedélyezni kezdték a harci művészetek nyílt gyakorlását. Sőt, 1903-tól a művészet a hivatalos oktatás részeként is megjelenhetett. Ekkor váltotta fel az addigi elnevezést a karate jutsu.

Az addig kizárólagosan Okinawán gyakorolt harci művészet 1921. március 6-án lépett ki a nyilvánosság elé, amikor a modern karate megalapítójának tartott Gichin Funakoshi és más mesterek bemutatót tartottak Hirohito régenshercegnek (későbbi császárnak) Japánban, elindítva ezzel a karate jutsu nemzetközivé válását.

Gichin Funakoshi

A klasszikus karate a test, a szellem és a lélek művészete. Nem csupán fizikális tréning, hanem törekvés olyan harcossá válni, aki képes a testét és lelkét egyaránt uralni. A karate nem csak az önvédelem eszköze: gyakorlása javítja a vérkeringést, fejleszti a fizikumot, mozgásanyaga a test valamennyi izmát és ízületét igénybe veszi, ily módon egészségmegőrző, kondicionáló hatású.

A karate az 1900-as évek elején megérkezett Okinawáról Japánba és a XX. században kialakult az öt meghatározó karate irányzat, a shotokan, a goju-ryu, a shito-ryu, a wado ryu és a kyokushinkai.

A KARATE MAGYARORSZÁGON

A karate magyarországi története 1972 -ben kezdődött, amikor a TF Judo szakosztályának edzését meglátogatta Mészáros Attila, Svédországban élő, 2. danos kyokushin karate mester, aki bemutatójával elkápráztatta a jelenlévőket. Különösen Furkó Kálmán és Adámy István voltak fogékonyak a mozgásanyagra, akik Galla Ferenc, a TF küzdősport tanszékvezetője támogatásával és Mészáros Attila iránymutatásai alapján lerakták a hazai kyokushin alapjait.

1973-ben a shotokan karate is megjelent hazánkban. A Belgiumban élő Antal János mester szintén a TF-en jelentkezett be, majd Budapesten indította meg kezdeti tevékenységét, ahol Kecskés Sándornak köszönhetően alakult meg az első shotokan klub.

A kezdeti lépéseket követően gomba módra szaporodtak az edzőtermek, és lassan meghonosodtak a világban is meghatározó más stílusok, a shito-ryu, goju-ryu, wado-ryu, stb.

A karate 1980-tól a judoszövetség égisze alatt, mint szakbizottság működött, majd 1984-től a Karate-Kickbox-Taekwondo és Más Harci Művészetek Szövetségeként tevékenykedett tovább. 1989-ben megalakult a Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetsége. 1994-től az új sporttörvény adta lehetőségeknek köszönhetően a karate különvált, és az olimpiai irányt kitűzve Magyar Karate Szakszövetség néven folytatta működését - először Popper György, majd Dr. Mészáros János vezetésével.

A Magyar Karate Szakszövetség a becslések szerint 40-50 ezer igazolt és szabadidő sportoló tagsággal rendelkezik.

Az állami sportvezetés felé az MKSZ a - NOB által a sportkarate megtestesítőjének elismert - Karate Világszövetség (World Karate Federation) magyar tagszervezetét képviseli. A szövetség gyanakkor elismeri az egyes karate stílusok - és az azokhoz esetlegesen tartozó más szabályrendszerek - létjogosultságát, saját versenyeit és eredményeit.